Egy város, mely segítené az autizmussal élő emberek teljes önállóságát

Egy várostervező, Elizabeth Decker autista testvérének városbeli eligazodását segítve kezdett egy projektet, mellyel az autizmus megértését segíti. Célja, hogy a város tökéletesen hozzáférhető legyen, beleértve a házakat, egészségügyi ellátást, tömegközlekedést, a munkahelyeket, piacokat és mindenki, így az autizmussal élők is teljesen önállóan tudjanak élni.

A város, amely élhetőbb az autizmussal élők számára is: az újonnan tervezett városközpontban a tervező bátyja számára befogadóbb a közlekedés, a munkahelyek és a közterületek. Egy tervező a Kansasi Állami Egyetemről megalkotta azt az eszközrendszert, amivel növelhető a Nashville-hez hasonló városok hozzáférhetősége. Elizabeth Decker ötletének lényege a közlekedés, a szolgáltatások, a zöld területek, a jelzőrendszerek és a háztartások összekötése. Azzal kezdte a projektet, hogy jobban megértette, milyen kihívásokkal szembesül és fog szembesülni felnőttként Marc, az ő autizmussal élő testvére. Az autizmussal élő embereknek nehéz a kommunikáció, és az olyan dolgok is, mint elmenni a boltba, útbaigazítást kérni vagy egy útvonalat megtervezni. Sokszor nehéz egy nyüzsgő városban eligazodni, különösen annak, aki autizmussal él.

Sokféle tünete lehet az autizmusnak, de nagyrészt nyelvi problémákban, társas készségek hiányában és különböző feladatok megoldására való képtelenségben nyilvánul meg (pl. boltban vásárlás, útbaigazítás kérése, útvonaltervezés és tömegben való tájékozódás). Egy építészhallgató más szemmel kezdte el nézni a várostervezést, hogy hozzáférhetőbb városi környezetet hozzon létre, ami befogadóbb a bátyjához hasonló autizmussal élő emberek számára.

A tökéletesen adaptált hozzáférhető városban a munkahelyek, az elérhető árú háztartás, az egészség és a szakképző intézmények mind elérhetők közlekedési eszközzel és hozzáférhetők az autizmussal élő felnőttek számára, biztosítva az önálló életvitelüket. Decker kifejlesztett egy eszközrendszert az oktatójának a Landscape Architecture-nél, ami segít a tervezőknek, hogy a városokat még alkalmazkodóbbá tegyék az olyan autizmussal élő felnőttek számára, mint Marc. Az alap a befogadó megközelítés a várostervezés során, amelynek során összekötik a közösségi közlekedést és szolgáltatásokat a zöld területekkel, a piacokkal és a háztartásokkal.

„Ezen a projekten keresztül igazán meg akarom érteni a bátyámat, Marcot” – mondta Decker. „Szeretném látni őt, hogy kilép otthonról a való világba és ott sikeres. Ebben a projektben sok kutatást végeztem az autizmus kapcsán és jobban megértettem az bátyámhoz hasonló embereket. Most már jobban tudok tervezni ennek a növekvő számú, felnőttekből álló csoportnak.”

Ma az USA-ban 68-ból 1 és az Egyesült Királyságban 100-ból 1 gyermeknél diagnosztizálnak autizmust. És mivel ezek a gyerekek majd felnőnek, különösen fontos, hogy megtaláljuk azokat az utakat, ahogyan segíthetjük ezeknek a felnőtteknek az önálló életvitelét. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet az autizmussal élő személyek 6 szükségletét azonosította be: szakképzés, életviteli képességek, egészségügyi (mentális és fizikai) támogatás, munka, közösségi közlekedés, megfizethető háztartás.

Decker városi eszközrendszere kihangsúlyozza ezeket a szükségleteket és szolgáltatásokat, amelyek sok városból hiányoznak. „A városok sokkal élhetőbbek lesznek ezeknek az egyéneknek a számára, ha ezeket a szükségleteket kielégítjük. Az eszközrendszer tartalmaz egy kezdő listát a 6 szükséglet részleteiről, amit a városok követhetnek, hogy kielégítsék az autizmussal élő felnőttek szükségleteit – nyilatkozta a MailOnline-nak.” Az autizmussal élő emberek számára a mindennapi teendők (pl. megtervezni és megszervezni a napjukat, elmenni a boltba, rendben tartani az otthonukat vagy eligazodni egy nagyvárosban) nehézséget jelentenek.

A különböző autizmussal élő egyének különbözőképpen gondolkodnak és problémát jelenthetnek nekik a társas érintkezéssel járó aktivitások (pl. elmenni a boltba vagy útbaigazítást kérni). Ezért fontosak azok a szervezetek, amelyek segíthetnek nekik és az életvezetési képességek, valamint az átlátható városok és az egyszerű közlekedési rendszerek. Katie Kingery-Page – a Landscape Architecture és a közösségi tervezés professzora és Decker tanácsadója – szerint Elizabeth projektje összeköti a főbb pontokat „Sok különböző aspektusa van a városi környezetnek, ő azt keresi, hogy a jövőben a tervezés hogyan köthet össze mindent működőképesen és úgy, hogy az befogadó legyen egy speciális csoport számára.” „Szeretnénk, ha az emberek teljes mértékben „funkcionálhatnának” egy befogadó környezetben.”

Decker szerint „a legfontosabb a befogadó városnál az, hogy összekössük az autizmus által érintett szolgáltatásokat. Nem elég, hogy a város egy része legyen csak befogadó egy megfizethető háztömb vagy park által, hanem az egész városnak, mint szolgáltatások hálózatának kell befogadónak lennie.”

Decker interjúkat készített fogyatékossággal élő felnőttekkel, hogy jobban megértse a szükségleteiket és hangsúlyozza a városok kívánatos tulajdonságait, amelyek valóban megfelelnek az autizmussal élő személyeknek. A felnőttek elmondták, milyen szükségleteik vannak a közösségi közlekedés, a szakképzési szolgáltatások és az egészségügy hozzáférhetősége tekintetében.

A Tennessee állambeli Nashville volt a teszt-város a városi eszközrendszerhez. „Ha nem tudjuk összekötni az autizmussal érintett szolgáltatásokat, a befogadó város fejlesztése sikertelen lesz. Az én nashville-i felmérésemben azt találtam, hogy a szolgáltatások közelsége, a közösségi közlekedéssel elérhető létező vagy elindítani kívánt szolgáltatások hozzáférhetősége kulcsfontosságú a befogadó város tervezésénél.” Decker szerint a városokban a sokak által használt épületekhoz (pl. könyvtárak) közeli használaton kívüli területeket újra használatba kellene venni, hogy szolgálják az autizmussal élő emberek és a tágabb környezet fizikai és egészségügyi szükségleteit. Az ő tervei szerint a hozzáférhetőbb városban sok megfizethető háztartás van, amelyeket „folyosó” köt össze az autizmus által érintett szolgáltatásokkal.

Decker először azt hitte, hogy nem fog találni Nashville-ben olyan szolgáltatásokat, amelyek alkalmasak autizmussal élő emberek számára is, de amikor összevetette a szükségletek katalógusát a létező infrastruktúrával, talált egy csomó hasznos lehetőséget.

„Nashville központjában van sok aktív szolgáltatás – szakképzési rehabilitáció, fogyatékossági szolgáltatások stb. – és a nashville-i gazdák piacán friss és egészséges élelmiszereket lehet beszerezni” – mondta Decker. Létrehozott összeköttetéseket az egészséges élelmiszerek területéhez (pl. gazdák piaca) és ajánlást készített szakképzéseket tartó létesítmények elhelyezésére középületek közelébe. Javasolta, hogy – a meglévők mellett – növeljék a zöld területek arányát Nashville központjában, ami az érzékelésnek enyhülést jelent a zsúfolt, kaotikus és zajos városban.

A módosult városban Decker munkát adna az autizmussal élő felnőtteknek – ügyességet igénylő, szolgáltatási, képzettséget igénylő és adminisztratív területen – egész Nashville-ben. „A projektem a városokat szélesebb perspektívában látja és kimutatja, hogy a városokban nincsenek összeköttetésben az autizmus által érintett szolgáltatások” – mondja.

Nem elég, hogy a város egy része legyen csak befogadó egy megfizethető háztömb vagy park által, hanem az egész városnak, mint szolgáltatások hálózatának kell befogadónak lennie.”

„A befogadó város nemcsak az autizmussal élő egyéneknek az több lehetőséget, hanem magasabb szintű egészségügyi ellátást ad a dinamikus városi környezet által mindenkinek.”

Carol Povey, egy autizmussal foglalkozó központ igazgatója szerint: Ez egy innovatív és izgalmas megközelítés a várostervezésnél. Az Egyesült Királyságban egyre több épület – köztük kórházak és múzeumok – válnak autistabaráttá. Jó látni, hogy az autistabarát gondolkodás egyre jobban terjed a városi környezetben. „Nem meglepő, hogy ezt egy autizmussal élő ember testvére érte el, aki tudja, milyen előrelépés a befogadó környezet kialakítása – nemcsak autizmussal élő emberek számára, hanem mindenkinek, aki teljesen részt akar venni a város életében.” Mivel nem túl praktikus egész városrészeket eldózerolni és újjáépíteni, Decker szerint a befogadó várost a régiből kell létrehozni a központból kiindulva.

A városok fejlesztik magukat, mert a város lételeme a sokféleség. Ahhoz, hogy egy város elkezdjen befogadóvá válni, fel kell mérni a létező szolgáltatásokat és azokat, amelyeket be kell indítani. Innentől el lehet kezdeni az összeköttetések kialakítását – mondja.

Az autizmussal élők önálló életvitelének kihívásai

Az autizmus különböző embereket különbözőképpen érint, de általában nyelvi és szociális készségek terén fennálló hiányként jellemezhető.

A különböző autizmussal élő egyének különbözőképpen gondolkodnak és problémát jelenthetnek nekik az észlelési tapasztalatok, ami, ha halmozott, megnehezítheti az autisztikus személy önálló életvitelét. Mindennapos tevékenységek, mint az öltözködés, étel előkészítése, tömegben való eligazodás nagyon nehéz lehet egy súlyosan autisztikus embernek.

Sokaknak nehéz a tervezés és a szervezés – és egy növekedő városban navigálni különösen nehéz lehet.

Az autizmussal élő emberek számára küzdelmet jelenthetnek a társas érintkezést igénylő tevékenységek, pl. elmenni a boltba vagy útbaigazítást kérni. Az életviteli támogatást is nyújtó intézmények ezért nagyon fontosak, hasonlóan a jól átlátható városokhoz és közlekedéshez.

Ajánlások az autizmussal élők számára is hozzáférhető városhoz

•  megfizethető háztartás (hogy az autizmussal élő emberek önállóan élhessenek), melyhez közel vannak a fontos szolgáltatások és szórakozási lehetőségek
•  egészségügyi létesítmények, pl. edzőterem, szintén legyenek a központban, segítve az életviteli készségeket és más szolgáltatásokat
•  lehető legtöbb zöld terület legyen az érzékelés pihentetésére, amit megterhel a tömeg és a zajos területek
•  szakképző intézményeket a középületek közelébe kellene tenni, pl. könyvtárak, hogy hozzáférhetőbbek legyenek és többen használják.
•  a gazdák piaca és más boltok és egészséges ételeket kínáló éttermek legyenek mindenhol városszerte, mert az autizmussal élő emberek nem tudnak maguknak ilyeneket könnyen találni.
•  A hasznos szolgáltatásokat és a szórakozóhelyeket összekötő közlekedési kapcsolatoknak egyszerűeknek kell lenniük, hogy a sérültek ne kapjanak túl sok információt.
•  az egész várost át kell szőnie egy „hozzáférhető útvonalnak”, hogy az autizmussal élő ember könnyen tudjon utazni, stressz nélkül.

Az autista felnőttek szükségletei

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet 6 szükségletet azonosított be az autizmussal élők esetén:

•  szakképzés
•  életviteli készségek
•  mentális és pszichés támogatás
•  munka
•  közösségi közlekedés
•  megfizethető háztartás

Az új rendszerben benne vannak ezek a szükségletek, amelyek hiányoznak sok városból.

Egy tervező kifejlesztett egy eszközrendszert, ami segíti a tervezőket, hogy a városokat még befogadóbbá tegyék az autista felnőttek számára. A tökéletes hozzáférhető városban vannak állások, megfizethető háztartás, egészségügyi és szakképző intézmények, mind közösségi közlekedéssel összekötve (szimbólumokkal jelölve). Ez lehetővé teszi az autista felnőttek önálló életvitelét.

Befogadó-falva: a legfontosabb a befogadó városban az, hogy az autizmussal érintett szolgáltatások össze legyenek kötve. Decker szerint folyosóval kellene ezeket összekötni, jó közösségi közlekedéssel (pl a zöld területeket, a háztartásokat és a középületeket.

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2620656/The-city-designed-AUTISM-Planner-designs-urban-hub-make-transport-jobs-public-spaces-inclusive-brother.html