Fogyatékos emberek foglalkoztatása

A “Semmit rólatok nélkületek!” – című projektet az Emberi Erőforrások Minisztérium és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft FOF2016-os pályázata támogatta.

A program célja annak elősegítése volt, hogy a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsának (FESZT) különféle fogyatékossági csoportok országos, illetve regionális szinten működő tagszervezetei e területen még jobban megismerjék egymás heterogén igényeit és szükségleteit könnyítve ernyőszervezetük számára az összfogyatékossági szempontú érdekképviseletet.

Fogyatékos emberek foglalkoztatása

2017. május 15. napján megtartott munkaülés

Összegzés

Az egyes fogyatékosságcsoporthoz tartozó emberek foglalkoztatási helyzetének, nehézségeinek bemutatása.

1) Az autizmus spektrumzavarral élő emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• Igen jelentős, alapvetően ismerethiányon alapuló előítéletesség, félelem a foglalkoztatók részéről.
• A foglalkoztatással kapcsolatos félelem, önbizalom hiány, gátlásosság, ezekből eredő alulmotiváltság a fogyatékossággal élő emberek részéről, esetenként túlzott féltés a hozzátartozók, családtagok részéről.
• Igen jelentős eltérés az egyes, azonos diagnózissal rendelkező emberek képzettsége, végzettsége, teljesítő képessége és munkahelyi szükségletei között.
• Jelentős az alulképzett, a munkaerő – piac által nem keresett képzettséggel rendelkező autista emberek száma.
• A munkaerő – piacra mindezen nehézségek ellenére bekerülő emberek és az őket alkalmazó foglalkoztatók döntő többsége pozitív tapasztalatokat él meg a foglalkoztatással kapcsoltban: megbízhatóság, terhelhetőség, lojalitás a foglalkoztatók tapasztalatai alapján, megértés, a beilleszkedés kezdeti nehézségei után megértő befogadás a munkavállalók részéről.
• Jelentős különbség van a viszonylag alacsony, 40 -50 %-os mértékben megváltozott munkaképességű emberek, valamint a súlyosabb 51 -70 % és e feletti mértékben megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásának támogatására vonatkozó jogszabályi rendelkezések között, a fogyatékossággal élő emberek hátrányára.
• Igen alacsony a képzési, átképzési lehetőségek száma, választéka és színvonala a foglalkoztatás elősegítése érdekében, különösen a felnőttképzés területén.
  

  2) Az értelmi akadályozottsággal élő emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• Igen jelentős az alapvetően ismerethiányon alapuló előítéletesség, félelem a foglalkoztatók részéről, mivel az értelmi sérültekkel szemben jelentős a pejoratív beidegződés a társadalomban.
• A foglalkoztatással kapcsolatos félelem, önbizalom hiány, gátlásosság, ezekből eredő alulmotiváltság a fogyatékossággal élő emberek részéről, esetenként túlzott féltés a hozzátartozók, családtagok részéről.
• Általában pozitív tapasztalatok a foglalkoztatók részéről, ha a szervezetbe bekerül értelmileg akadályozott személy,
• Viszonylag gyakori a burkolt, vagy nyílt megalázás a nyílt munkaerő piaci szervezetekben történő foglalkoztatás esetén, elsősorban a közvetlen munkatársak részéről.
• Pozitívak a tapasztalatok a védett körülmények között történő foglalkoztatás során, különösen a fejlesztő jellegű foglalkoztatási formákban, jelentős fejlődés elérésére képesek az itt foglalkoztatott emberek.
• Gyakorlatilag nem léteznek felnőttképzési formában képzési, átképzési lehetőségek értelmileg akadályozott emberek számára.

3) A siket és nagyothalló emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• A foglalkoztatottság javítása érdekében alapvető szerepe van az érintett embereket tömörítő civil szervezetek által működtetett munkaerő – piaci szolgáltató, segítő szervezeteknek, különösen a siket emberek elhelyezkedésének segítése terén, mert ez az egészségügyi és a jelnyelven keresztül, a „kulturális” összetartozás egy bizalmi viszonyt alapoz meg.
• Igen jelentős a különbség a siket és beszédérthetőségében is korlátozott emberek, valamint a nagyothalló emberek foglalkozathatósága között, a siketek jelentős hátrányban vannak a nagyothallókkal szemben, különösen a nyílt munkaerő – piacon.
• A védett formákban történő foglalkoztatásban – akkreditált, vagy fejlesztő intézményi foglalkoztatás – a siket munkavállalók szívesebben vesznek részt, mint a nyílt munkaerő – piaci foglalkoztatásban, ezért nem szívesen vesznek részt a tranzit foglalkoztatásban.
• A siket munkavállalókat jellemzően nem a képzettségüknek, végzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják, hanem inkább segéd és betanított munkák végzésére, jellemzően a minimálbérért és részmunkaidőben.
• A minimálbéren, illetve részmunkaidőben történő foglalkoztatást erősíti a jelenleg meglévő jövedelem korlátra vonatkozó rendelkezés, mert az emberek félnek attól, hogy elvesztik a bármilyen alacsony, de mégis biztonságosnak érzett rokkantási, vagy rehabilitációs ellátásukat.
• Azok a munkáltatók, akik már foglalkoztattak siket és nagyothalló embereket, szívesebben foglalkoztatnak újabb ilyen személyeket. Nagyon nehéz az első küszöböt áttörni.
  

  4) A vak és gyengénlátó emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• Nagyon korlátozottak a munka választás lehetőségei és ezt nem segítik elő pályaválasztási tanácsadó szolgáltatások, illetve megfelelő felnőttképzési lehetőségek sem.
• Jellemző a minimálbéren történő foglalkoztatás még abban az esetben is, ha jó képességű, megfelelő képzettséggel rendelkező a vak, vagy gyengénlátó a munkavállaló. Ennek egyik oka az is, hogy az akkreditációs, vagy fejlesztő intézmény foglalkoztatás esetén is a bártámogatás alapja a mindenkori minimálbér.
• A nyílt munkaerő piaci foglalkoztatók nem szívesen teremtik meg a vak munkavállalók számára megfelelő munkakörülményeket, illetve munkaeszközöket, mert erre őket a jelenlegi szabályozás nem ösztönzi. Akár EU pályázati, akár egyéb támogatási rendszerekben, azonos támogatás vehető igénybe az alacsony, 40 -50 %-os megváltozott munkaképességű emberek és a fokozott gondoskodási igényű fogyatékos munkavállalók foglalkoztatása esetén, ezért a munkáltatók a könnyebb, költségmentesebb megoldások irányába mennek el.
• Teljesen hiányzik a jelenlegi foglalkoztatást támogató rendszerekből a rehabilitációs célú, a rehabilitációt segítő segédeszközök támogatásának lehetősége – pl. beszélő számítógépes programok, korszerűbb, látást pótló, vagy segítő eszközök, infokommunikációs eszközök beszerzésének támogatása.
• Akadályozza „az egyenlő munkáért egyenlő bérezést” elv megvalósulását a jelenleg is meglévő, az egyén a társadalom, az állam és a gazdaság szempontjából is ésszerűtlen, motiváció ellenes, a „fekete foglalkoztatásra” ösztönző felesleges jövedelem korlát fenntartása.

5) A siket-vak emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• A siket-vak emberek foglalkoztatására csak a foglalkoztatást megelőző, célzott, egyénre szabott rehabilitációs program után nyílhat esély. Ezeknek a programoknak a támogatása azonban nem stabil, kiszámíthatatlan.
• A nyílt – munkaerő piacon igen ritka a siket-vak emberek foglalkoztatása a fokozott foglalkoztatási nehézségek és az általában feltétlen szükséges segítő személyek alkalmazása miatt.
• A védett, támogatott foglalkoztatási formákban gyakrabban fordul elő siket-vak személyek foglalkoztatása, azonban ezekben a formákban is szükséges az előzetes, személyre szabott, célzott rehabilitációs felkészítés, amelynek intézmény rendszere rendkívül hiányos, kapacitása finanszírozási okok miatt nagyon szűk.

6) A mozgáskorlátozott emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• A mozgáskorlátozottság súlyossága igen széles skálán értelmezhető, az enyhe fokú, 40 -50 %-os munkaképesség változástól a súlyos 50 -70 %, illetve e feletti, fokozott gondoskodási és segítő igényű, adott esetben négy végtagra kiterjedő mozgáskorlátozottságig.
• Jellemző, hogy az alacsonyabb mértékű munkaképesség változással élő mozgáskorlátozott embereket, a munkaerő – piaci szempontból előnyös térségekben, a nyílt munkaerő piacon is szívesen alkalmazzák, a súlyosabb mozgáskorlátozottsággal élő embereket kizárólag az akkreditált, de még inkább, a szűk befogadó képességgel rendelkező fejlesztő intézményi foglalkoztatási rendszerben alkalmazzák.
• Jellemző, hogy a kistelepülésen élő, bejárási nehézségekkel küzdő, kerekesszékkel közlekedő embereket még magas képzettség esetén sem szívesen alkalmazzák sem a nyílt munkaerő – piacon, sem védett körülmények között.
• Bármely foglalkoztatóra az a jellemző, hogy mivel nem motiválja őket semmi arra, hogy súlyosabb mozgássérültséggel, adott esetben munkahely átalakítási igénnyel járó munkavállalót alkalmazzanak, inkább a könnyebb ellenállás irányába mennek és akár EU, akár egyéb foglalkoztatás elősegítésre irányuló támogatási program esetén inkább a munkahelyi átalakítást nem, vagy alig igénylő, helyben lakó, jó képzettséggel rendelkező munkaerőt kívánják alkalmazni minimálbéren, részmunkaidőben. Természetesen, ilyen munkaerő már alig áll rendelkezésre, ezért ilyen munkaerő esetén, egyes frekventált területeken akár munkaerő – hiány is keletkezett.
• A mozgáskorlátozott munkaképes korú személyek esetén jellemző az alacsony, 8 általános, vagy régi elavult, munkaerő piac által nem keresett szakmunkás végzettség, a viszonylag magas 50 év feletti kor, amely befolyásolja az átképzési, képzési képességet, készséget, motiváltságot is, valamint a jelentős számban kis településen élés. Ezek a tényezők, a nehéz fizikai munkavégzés, továbbá a rossz munkakörülmények miatt, a kor előrehaladásával természetes módon kialakuló mozgásszervi megbetegedések, gerincoszlop, érrendszer, ízületi megbetegedések természetes következményei.
• Jellemző a mozgássültek fiatal életkorú célcsoportjára a halmozott sérültség, mivel ennek a célcsoportnak a tajgai általában születés-közeli korban, oxigénhiányos állapotban szerezték halmozott fogyatékosságukat. Az Ő foglalkoztatásuk különösen nehéz, jellemzően csak a szűkös fejlesztő intézményi foglalkoztatás keretei között foglalkoztathatók.
• Rendkívül hiányos a felnőtt képzés, átképzés kínálata, különösen a súlyosabban mozgássérült emberek számára.
• A motiváltságot ebben a célcsoportban is akadályozza az értelmetlen jövedelem korlát, valamint az attól való félelem, hogy akár részmunkaidős munkavégzés esetén is, a soros komplex felülvizsgálatokon esetleg elveszíthetik a bármilyen alacsony, de mégis csak biztonságosnak látszó rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátásokat.

7) A pszichoszociális, illetve mentális problémákkal élő emberek foglalkoztatási helyzetére az alábbiak jellemzők, az előadás, valamint a konzultáció során elhangzottak összegzésével.

• A hazánkban sajnos jellemző, folyamatos munkahelyi stressz, túlterhelés gyakran okoz pszichoszociális fogyatékosság kialakulásához vezető kockázatokat.
• A pszihoszociális és mentális problémákkal élő emberek számára a munka világából való kirekesztettség, stigmatizáltság, az izoláció igen súlyos további egészségkárosodás forrása lehet.
• A krónikus pszihoszociális és mentális problémákkal élő emberek számára a rehabilitáció első lépcsőfokaként igen fontos a közösségi pszichiátriai gondozás, amelynek ki kell terjednie az érintett emberen kívül a családjára és a közvetlen környezetére is. Természetesen ez a gondozási, ellátási forma segíthet abban is, hogy a probléma nem váljon krónikussá és a gondozás eredményeképpen az ellátott visszatérhessen a normál közösségekbe és a munka világába.
• A közösségi pszichiátriai gondozással igen jelentős mértékben megelőzhető a tartós bentlakásos intézményi ellátás, ezáltal megakadályozható a normál közösségektől való elszigetelődés.
• A közösségi pszichiátriai gondozás fontos területe a rehabilitációs munkavégzés, amelynek segítségével a képességek és készségek fejlesztése mellett, a strukturált, tervezett életvitel kialakulását, a közösségbe való be, illetve visszailleszkedés képességét, a stressz és a konfliktus kezelés módjait, technikáit is ki kell fejleszteni.
• A bármilyen formában történő rendszeres foglalkoztatás hiánya, a semmittevés, nagy kihívást jelent a pszichoszociális egyensúlyi állapot fenntartása szempontjából. A társadalom csak akkor számíthat a pszichosziciális és mentális problémákkal élő emberek értékeire, ha ezek kibontakoztatásához megfelelő, személyre szabott segítséget nyújt.
• A pszichoszociális és mentális problémákkal élő emberek számára a mai rendszerekben általában csak primitív, kihívást nem jelentő és képzettséghez alig igazodó munkák ellátására nyílik lehetőség.
• Jellemző az értékelhető jövedelmet szinte nem biztosító, korábbi nevén terápiás „látszat-munkavégzés”, amely megalázó, nem jelent motivációt, mivel nincs felemelkedési, fejlődési perspektívája, ezért, általában sikertelen is.
• Célzott módszerekkel és a jelenlegieknél lényegesen magasabb források biztosításával lehet csak elérni ezen a területen tényleges foglalkoztatási eredményeket.
• Nem nélkülözhető a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében a társadalom érzékenyítése, az ismeretterjesztés, a felkészítés, a másság elfogadásának a tanítása.
• Fontos előrelépési lehetőséget jelenthetne az „igazi” a területen szakértelemmel, empátiával, gyakorlattal, elkötelezettséggel rendelkező szakértő személyek által végzett komplex minősítés, amelynek a jelenlegi rendszerben a nyomai is alig látszanak.

8)A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási helyzetének megfelelése az ENSZ Konvenció elvárásainak

       8/1. 8. cikk. A tudatosság növelése:

Ez az elvárás a fogyatékossággal élő emberek szakértelmének, érdemeinek, képességeinek fejlesztését, a munkavégzésük során elért sikereik elismerését, öntudatuk, önbecsülési képességük fejlődését jelentené.

A jelenlegi körülmények között, nem, vagy csak elvétve alakultak is azok a felnőttképzési, képzési, fejlesztési mechanizmusok, amelyek ennek az elvárásnak az általános érvényesülését elősegíthetnék.  

           8/2. 27. cikk Munkavállalás és foglalkoztatás:

Ez az elvárás a fogyatékossággal élő emberek számára:

– a munkavállaláshoz való jog elismerését,

– a nyitott, befogadó, hozzáférhető munkaerő – piac létezését,

– a munkaerő – piacon szabadon választható munkalehetőségek létét,

– a méltó megélhetés biztosításához elegendő munkajövedelem elérhetőségét

jelentené.

A jelenlegi körülmények között, a munkavállaláshoz való jog jogszabályban rögzített.

A nyitott, befogadó, hozzáférhető munkaerő piac csak korlátozottan létezik.

A szabadon választható munkalehetőségek, a jelenlegi munkaerő – piaci helyzetbehn általában nem állnak rendelkezésre.

A méltó megélhetéshez szükséges jövedelem általánosságban nem biztosított, jellemző a minimálbéren történő foglalkoztatás a megváltozott munkaképességű emberek számára.

         8/3. Munkához való jog érvényesülésének védelme és segítése

A munkahelyi diszkrimináció tilalmát jogszabály tartalmazza,

Az Egyenlő munkáért egyenlő bér elve szabályozott, érvényesülés általában a fogyatékos emberek esetében ez egyenlő összegű minimálbért jelenti.

A mindenki mással egyenlő munkaügyi és szakszervezeti jogokat jogszabály garantálja.

A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásának elősegítése érdekében történnek politikai intézkedések, ezek hatásai azonban csak lassan érvényesülnek.

8/4. A munkához jutás, illetve a munkavégzés során előforduló jogsértések két fórumon támadhatók:

• Egyenlő Bánásmód Hatóság
• Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
• A jogérvényesítés fórumai kiépítettek.

8/5. A fogyatékossággal élő emberek munkához jutása, munkavégzése során az emberi jogok érvényesülése.

Az emberi jogi megközelítés ezen a területen is háttérbe szorult, inkább a gazdasági alapú, a gazdaság mindenkori teljesítőképességéhez igazoldó szabályozás jellemző.

Összegzés és FESZT javaslatok a fogyatékos emberek foglalkoztatásának elősegítésére

1. Nincs általában fogyatékossággal élő ember, emberek vannak, akiknek a fogyatékosság jellege, a lakóhelye, a képzettsége, a családi körülményei, a szociális helyzete, a képességei, készségei, elvárásai, motivációi alapján, eltérő szükségletei, igényei vannak a munka világában is.
2. Ezért, a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási helyzetének javítása csak célzottan, személyre szabottan, megfelelő munkaerő – piaci és az egészségügyi, szociális, képzési és foglalkoztatási területeket összehangoltan, egymásra épülő módon használó rehabilitációs rendszer és rehabilitációs szolgáltatások tényleges kiépítésével valósulhat meg.
3. A foglalkoztatási helyzet egyes, a program során részletesen feltárt anomáliái, hiányosságai a következő jogszabályi módosításokkal, intézkedésekkel küszöbölhetők ki:

• Célszerű megszűntetni a motiváltságot fékező, az illegális munkavégzésre ösztönző jövedelem korlátot az ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű emberek esetében.
• Ki kell terjeszteni a rehabilitációs kártyára való jogosultságot a rokkantsági ellátásban részesülő emberekre is, ezáltal az Ő munkához jutási esélyeik jelentősen javulhatnak.
• A foglalkoztatást segítő EU és hazai programok esetében, a támogatás mértékének meghatározása során differenciálni kell a foglalkoztatott személy munkavégző képessége, valamint a foglalkoztatásához szükséges kiegészítő intézkedések szükségessége alapján. Differenciálni kell a támogatási rendszerben a megváltozott munkaképességű, valamint a fogyatékos, ezen belül pedig a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatása érdekében nyújtott támogatások mértékét, összegét, időtartamát. Ezáltal jelentősen javulhat a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatási helyzete.
• Ki kell dolgozni a rehabilitációt segítő – széleskörűen értelmezett – eszközök támogatásának rendszerét.
• A bértámogatási rendszerben be kell vezetni a végzettség, képzettség, betöltött munkakör alapján folyósítható differenciált bértámogatás rendszerét.
• A súlyosan fogyatékos emberek munkaerő – piaci helyzetének javítása érdekében fogyatékosság specifikus rehabilitációs programok, alternatív munkaerő – piaci szolgáltatások rendszerét kell kialakítani a fogyatékossággal élő embereke civil szervezeteinek bevonásával és a folyamatos, biztonságos, teljesítmény arányos finanszírozási rendszer megteremtésével.
• A nyílt munkaerő – piaci foglalkoztatás mint cél fenntartása mellett meg kell tartani, sőt fejleszteni kell az akkreditált, valamint a fejlesztő intézményi foglalkoztatás rendszerét. Ebben a rendszerben működő foglalkoztatók számára pozitív érdekeltséget kell teremteni a fejlesztés, felkészítés során nyílt munkaerő – piaci foglalkoztatásra alkalmassá tehető emberek fejlesztésére. Ehhez azonban a modern technológiák, gépek, berendezések, eszközök beszerzése érdekében, a modern munkahelyi infrastruktúra megteremtéséhez, folyamatos, kiszámítható, eredményekhez kötött innovációs támogatásokat kell biztosítani.

Összeállította a FESZT megbízása alapján: Hegedüs Lajos (ügyvéd, rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó)

Javaslat

1. Nincs általában fogyatékossággal élő ember, emberek vannak, akiknek a fogyatékosság jellege, a lakóhelye, a képzettsége, a családi körülményei, a szociális helyzete, a képességei, készségei, elvárásai, motivációi alapján, eltérő szükségletei, igényei vannak a munka világában is.
2. Ezért, a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási helyzetének javítása csak célzottan, személyre szabottan, megfelelő munkaerő – piaci és az egészségügyi, szociális, képzési és foglalkoztatási területeket összehangoltan, egymásra épülő módon használó rehabilitációs rendszer és rehabilitációs szolgáltatások tényleges kiépítésével valósulhat meg.
3. A foglalkoztatási helyzet egyes, a program során részletesen feltárt anomáliái, hiányosságai a következő jogszabályi módosításokkal, intézkedésekkel küszöbölhetők ki:

• Célszerű megszűntetni a motiváltságot fékező, az illegális munkavégzésre ösztönző jövedelem korlátot az ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű emberek esetében.
• Ki kell terjeszteni a rehabilitációs kártyára való jogosultságot a rokkantsági ellátásban részesülő emberekre is, ezáltal az Ő munkához jutási esélyeik jelentősen javulhatnak.
• A foglalkoztatást segítő EU és hazai programok esetében, a támogatás mértékének meghatározása során differenciálni kell a foglalkoztatott személy munkavégző képessége, valamint a foglalkoztatásához szükséges kiegészítő intézkedések szükségessége alapján. Differenciálni kell a támogatási rendszerben a megváltozott munkaképességű, valamint a fogyatékos, ezen belül pedig a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatása érdekében nyújtott támogatások mértékét, összegét, időtartamát. Ezáltal jelentősen javulhat a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatási helyzete.
• Ki kell dolgozni a rehabilitációt segítő – széleskörűen értelmezett – eszközök támogatásának rendszerét.
• A bértámogatási rendszerben be kell vezetni a végzettség, képzettség, betöltött munkakör alapján folyósítható differenciált bértámogatás rendszerét.
• A súlyosan fogyatékos emberek munkaerő – piaci helyzetének javítása érdekében fogyatékosság specifikus rehabilitációs programok, alternatív munkaerő – piaci szolgáltatások rendszerét kell kialakítani a fogyatékossággal élő embereke civil szervezeteinek bevonásával és a folyamatos, biztonságos, teljesítmény arányos finanszírozási rendszer megteremtésével.
• A nyílt munkaerő – piaci foglalkoztatás mint cél fenntartása mellett meg kell tartani, sőt fejleszteni kell az akkreditált, valamint a fejlesztő intézményi foglalkoztatás rendszerét. Ebben a rendszerben működő foglalkoztatók számára pozitív érdekeltséget kell teremteni a fejlesztés, felkészítés során nyílt munkaerő – piaci foglalkoztatásra alkalmassá tehető emberek fejlesztésére. Ehhez azonban a modern technológiák, gépek, berendezések, eszközök beszerzése érdekében, a modern munkahelyi infrastruktúra megteremtéséhez, folyamatos, kiszámítható, eredményekhez kötött innovációs támogatásokat kell biztosítani.

A kapcsolódó előadások, prezentációk az alábbi linken keresztül elérhetőek.