Fókuszcsoportos beszélgetések fogyatékossággal élő fiatalokkal

A FESZT és több hazai érdekvédelmi szervezet részvételével megvalósuló Ascend című nemzetközi projekt keretében felmérés készült arról, hogy a fogyatékossággal élő fiatalokat az oktatás terén milyen  diszkrimináció éri.  A csoportos beszélgetések (fókuszcsoportok) során a  18 és 30 év közötti fogyatékossággal élő fiatal felnőtteket arról kérdezték a kutatók, hogy miként látják saját helyzetüket, milyen akadályok, hátrányok érik őket az oktatásban. A kutatás eredményeit tekitntve arra a következtetésre juthatunk, hogy a magyar oktatási rendszer különböző szintjein még mindig nagyon gyakori a diszkrimináció a fogyatékossággal élő emberek körében.

A vizsgálat arra irányult,  hogy a fókuszcsoportos interjúk és  gondolattérképek segítségével  feltárják  a diszkrimináció és az antidiszkrimináció jelenségét az oktatásban. Magyarországon korábban a diszkrimináció jelenségét elsősorban a munkahelyen vizsgálták. Kevés olyan kutatás készült, amely kifejezetten a fogyatékossággal élő személyekkel és az oktatás területén elszenvedett diszkriminációval foglalkozik. Ezért, bár a kutatás nem reprezentatív, minden bizonnyal hiánypótló, és új ismeretekkel gazdagíthatja a diszkriminációval foglalkozó kutatásokat. A kutatás megvalósítói minőségi kutatási eszközöket, fókuszcsoportos interjúkat alkalmaztak annak érdekében, hogy több betekintést nyerjenek a fogyatékossággal élő résztvevők által az oktatásban tapasztalt megkülönböztetésbe.

A kutatás célcsoportja a 18-30 év közötti, fogyatékossággal élő fiatal felnőttek voltak. A vizsgálatban 17-en vettek részt. A megkérdezettek  többsége tanulmányai vagy munkája miatt Budapesten élt. A résztvevők többsége informatikai képesítéssel rendelkezett.  A változatos informatikai képesítések mellett a pedagógiai képesítések vagy tanulmányok voltak a dominánsak. 9 résztvevő született agyi bénulással. A vizsgálatban a mozgássérültek mellett 2 siket-vak, 1 vak és 2 hallássérült személy vett részt. A kutatás  anonim volt. A kísérletben résztvevőkkel három alkalommal találkoztunk kiemelt figyelmet fordítva a speciális igényeikre, így a helyszín teljes mértékben akadálymentes volt.

Az interjú folyamat több szakaszból állt. Az 1.  szakasz a bevezetés volt, ahol bemutatásra került a kutatás és annak céljai. A 2.  szekció az oktatásban tapasztalható pozitív és negatív diszkriminációkkal foglalkozott, ahol arra kérdezett rá dr. Oravecz Adrienn kutató, milyen negatív és poztív tapasztalatai vannak a résztvevőknek, illetve, hogy az oktatásban alkalmaztak e velük szemben negatív diszkriminációt, vagy vettek e igénybe valamilyen kedvezményeket, például több idő a vizsgázáskor, felmentés, szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsga kialakítása. A 3. rész tartalmazta a második vizsgálati eszközt, amely egy strukturált gondolattérképek megrajzolása volt, amin előre megadott fogalmak használatával a résztvevők összefoglalták a korábban elmondottakat.  Annak érdekében, hogy a résztvevők sikeresen meg tudják rajzolni a gondolattérképet, még az adatgyűjtés megkezdése előtt e-mailben előre elküldtek nekik egy listát a diszkriminációval kapcsolatos fogalmakról. Ebből választották ki a résztvevők gondolattérképek készítéséhez szükséges fogalmakat.

A résztvevők többsége a pozitív diszkriminációt az önfejlesztéssel társította. A részvétel és a segítség volt a második leggyakrabban használt fogalom a válaszaikban, még negatív diszkrimináció esetében  a leggyakrabban használ fogalom az elutasító hozzáállás volt.

A beszélgetés során a résztvevők többsége leginkább az otthonérzéssel társította az inkluzív oktatást. Emellett a válaszokban megjelent például egy gondoskodó anya képe, aki figyelmet fordít az egyéni igényekre. A negatív diszkrimináció nagyon erős képi asszociációkat váltott ki a kutatás résztvevőiből. Az elérhetetlenség, a hozzáférhetetlenség és a közelség érzésének kifejezése volt a domináns a válaszaikban. Például megjelent a szögesdrót kerítés képe és a személyt körülvevő magas falak. Leginkább a kellemetlen zajokhoz hasonlították őket, mint például a kréta nyikorgása és az ajtó becsapódása.

Válaszaikból egyértelmű volt, hogy tisztában vannak az oktatásban őket megillető különleges jogokkal. A többség az érettségi vizsgák írásbeli részeit két szóbeli részre cserélte. Leggyakrabban hosszabb felkészülési időt jeleztek, és szóba került a testnevelésórákról való lemondás is. Néhányan személyi asszisztenst is kértek, aki többnyire segített nekik jegyzetelni az órák során. A résztvevők nagyon fontosnak tartották, hogy a megkülönböztetés elleni fellépés során megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a társadalomnak, mivel véleményük szerint még mindig óriási a hiányos információk a fogyatékossággal élő személyekről. Úgy vélték, hogy az érzékenyítő programok és a különböző figyelemfelkeltő kampányok fontos szerepet játszottak a diszkriminatív magatartás elleni küzdelemben. A csoportos beszélgetések során több résztvevő is arról számolt be, hogy már korábban is részt vettek egy attitűdformáló programban, és szívesen részt vennének egy ilyen jellegű programban, ha újra meghívnák őket. Elégedettségüket fejezték ki a fogyatékosságüggyel foglalkozó szervezetek érdekképviseleti munkájával kapcsolatban is.  Az oktatók nem megfelelő hozzáállását többen kiemelték az oktatás különböző szintjein. Legtöbbször azt hangsúlyozták, hogy a tanár nem engedte meg nekik, hogy bizonyos speciális eszközöket használjanak az osztályban vagy a vizsgán.

Az egyetemek fogyatékosságügyi koordinátorainak alkalmasságáról és kompetenciájáról vegyesen nyilatkoztak a résztvevők. Az interjúalanyok fele úgy vélte, hogy megfelelően segíthetik a fogyatékossággal élő hallgatók beilleszkedését, míg mások úgy érezték, hogy nem eléggé felkészültek és segítőkészek. Az érintett résztvevők megosztották az egyházi iskolákkal kapcsolatos különböző gondolatokat is. Sokan voltak, akik nagyon negatív tapasztalatokat osztottak meg, még s résztvevők kis hányada pozitívan nyilatkozott erről. A kutatás eredményeit tekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a magyar oktatási rendszer különböző szintjein még mindig nagyon gyakori a diszkrimináció a fogyatékossággal élő emberek körében.  Hatékonyabb képzésre és információmegosztásra van szükség a felsőoktatási  rendszer tagjai számára a fogyatékossággal élő személyekkel és jogaikkal kapcsolatban. A diszkrimináció leküzdése az oktatásban, a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó különleges jogokat és antidiszkriminációs szabályozásokat figyelemfelkeltő kampányok és érdekképviseleti kezdeményezéseken keresztül lehet kikényszeríteni szakértő jogászokkal.   A résztvevők véleménye szerint még jobb lenne, ha a szakértők legalább részben fogyatékossággal élő személyek lennének, mert hitelesebbek. A közösségi média és más médiaplatformok szintén segíthetnek a diszkriminatív és elutasító társadalmi magatartásformák elleni fellépésben. A fókuszcsoportok fiatal résztvevői közül többen jelezték, hogy szívesen vennének részt ezekben az érdekképviseleti munkákban a közeljövőben.

A teljes kutatási beszámoló angol nyelven az alábbi linken érhető el: LINK